--------------------------------------------------------------------
Egy
magyar ember egy napja
A
magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai
napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak köszönhet az
emberiség.
Kezdetnek
fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy Találékony
magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó 1929),
utána öngyújtóval (Irinyi János 1836) rágyújtott egy cigarettára,
közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor
Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szentgyörgyi Albert 1931).
Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (Puskás
Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a
komputerén (Neumann János 1944), elmélázott, hogy mely rendszert
használja, végül a Basic Computer mellett döntött (Kemény János 1964), és
Excel táblázatba rendezte tennivalóit (Simonyi Károly 1974).
Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel
(Rátai Dániel 2010) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy
bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948),
és bekapcsolta a tv-t is (Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen
New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (Goldmark Károly,
1948). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth
Sándor, ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy
tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón(Pávlics
Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát
(Rubik Ernő 1976).
Már semmi nem kötötte le, így elindult
sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett.
Ezért magához vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938),
dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József
1928) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (Györffy István 1959).
használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb
József 1908,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc
1983), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség
váltója volt (Bíró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is a
speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925).Ez annyira tetszett neki,
hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János 1893). De
hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a
pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos 1861), majd
ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár
1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (Pulitzer
József 1917) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott,
ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait
(Losonczi Áron, 2001) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak
jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.
Mikor végre
hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű
lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár szódát (Jedlik Ányos
1940), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is
találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (Richter Gedeon 1912). Az
egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a
Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929)
Psalmus Hungaricust.
--------------------------------------------------------------------
"A magyarok nem gabona- és burgonyafaló nemzet..."
https://www.facebook.com/TaplalkozasBeallitas/posts/561347573916011?ref=notif¬if_t=notify_me
"...
Falun, tanyákon, pusztán, majorokban az élelmiszerbázisok közvetlen
közelében élt az ország lakossága. Csak egy elenyésző réteg volt
városlakó, nem úgy, mint a népesebb Németalföldön, Franciaországban,
Angliában."
(és most jön a lényeg táplálkozás oldaláról is)... "A
történeti irodalom még nem tisztázta kellőképpen az úgynevezett erdő- és
mezőélés jelentőségét a magyar táplálkozásban. Az országban a XIX.
századi nagy vízrendezési munkákig rengeteg a vadvíz, ezernyi tó,
zsombék, nádas, morotva és hatalmas erdőségek váltják egymást. Ma már
nehéz volna pontosan kimutatni, hogy a paraszti népesség asztalán milyen
hányadban szerepelnek a csík- és halfogásból szerzett ételek. Közvetett
demográfiai adatokból és utazók beszámolóiból mindenesetre arra lehet
következtetni, hogy NEM VOLT JELENTÉKTELEN (!). Más adatok is
megerősítik ezt: a XVIII. században, de a XIX. század derekáig is komoly
falupolitikai kérdésnek számított az erdőhasználat és a gombaszedés
jogának megújítása az uradalmakkal."- Csupor Tibor
Hozzáteszem,
hogy például a burgonya, mint népélelmezési cikk, szinte ismeretlen az
országban (az 1800-as évekről beszélünk)! Ha pedig a történelmi
földhasználat adatait összevetjük a gabonafélék termesztéséhez szükséges
agronómiai feltételekkel (mondjuk az 1700-as évek végén), akkor
ELENYÉSZŐ volt azoknak a területeknek a nagysága, amin értelme lett
volna gabonát termeszteni... és erre nem volt társadalmi kényszer sem,
hiszen, mint látjuk is, voltak erdők, legelők, öntésterületeket elviselő
gyümölcsösök, árterek, morotvatavak, stb... 200 év sem telt el azóta!
(és ez a Kárpát-medence, nem Kína!) A történelmi irodalom többször
tisztázta, hogy a magyar NEM gabona- és burgonyafaló nép, hanem sokkal
inkább halevő... lehet, hogy ezt az elmúlt 100-150 évben külső hatásra
sikerült velünk elfelejtetni, de eme "felejtés" egészségügyi
következményeit egyre nehezebben lehet háttérbe szorítani és figyelmen
kívül hagyni őket.
A Kárpát-medence vízjárta területei az 1700-1800-as években.
A XVIII. század végéig ember nem kísérelte meg útját állni a folyó áradásainak, hanem éppen ellenkezőleg,
mind nagyobb területeket próbált bekapcsolni a természetes légzésbe. Az
évenként a Dunán érkező óriási víztömegeket nagyrészt mesterséges
csatornák, úgynevezett "fok"-ok segítségével szétvezette a halászó
víznek alkalmas tavakba, mélyedésekbe, a kaszáló rétekre, a gyümölcsösök
aljára és a legelőkre, majd az apadás idején lehetővé tette a vizek
visszakerülését a főmederbe.
A terület irányított elárasztása
egyrészt lehetővé tette az ártéren élő emberek, állatok és más értékek
kimentését, és a legkisebbre csökkentette annak az esélyét, hogy nagy és
hirtelen árvíz pusztíthasson. Másrészt a vizek egy sajátos
haszonvételét biztosította. Ezt a vízgazdálkodási formát
fokgazdálkodásnak nevezzük, melynek jótékony hatásai az ártéri
gazdálkodási formák csaknem mindegyikénél megmutatkoznak, de elsősorban
bőséges haláldást biztosított az itt élőknek.
-------------------------------------------------------------------
Nem paleolit, de régi magyar étkezési szokások.
Sok minden felhasználható,
sok ötletet meríthetünk belőle
-------------------------------------------------------------------
"A magyar mentalitás, meg hozzáállás... Ezt sokan szeretik mondani,
ahogy azt is, hogy a magyarok negatívak, borúlátóak, irígyek , ilyenek,
meg olyanok, kot
kot
kot.
Nem igaz.Hülyeség. Régi téma, elavult.
Éppezért úgy döntöttem, ezennel felhatalmazom magam, hogy elmondjam milyenek a magyarok.
- A magyarok először is rettentő kreatívak, hovatovább multifunkciósak.
Ezer dologhoz értünk. Mivel a gazdasági bőség minket jó ideje nem
fenyeget és nem jutunk el minden héten kétszer étterembe, fodrászhoz, és
nem cserélgethetjük az autónkat és kisebb cuccainkat, így a saját
szakmánkon túl még ezer más dologhoz értünk. Autót szerelünk, éttermi
fogásokat készítünk, hajat vágunk, lakást újítunk fel, ágyat
barkácsolunk, tapétázunk, kertet művelünk. Mindezt teljesen magától
értetődő lazasággal. Amihez nem értünk, azt megtanuljuk. Millió olyan
munkát végzünk el teljesen evidens módon, amihez sok nemzet szakembert
hív. Nagyjából mindent meg tudunk oldani.
- Vannak igazi barátaink. Persze,nyilván akadnak dolgok,
amikhez nem elég a tudásunk, de vannak barátaink. Nem álmosolygós you
can do it/ i-am-here-for-u /you are a special person–
kapcsolataink, hanem igaziak. Mint általában a bajban, szükségben
született pajtiságok, a mieink is erősek, ráadásul jó, őszinte haverok
vagyunk. Ha gáz van, megyünk. Segítünk. Nem
udvariaságból, nem muszájból, megyünk és kész. Ha valami nem áll jól
neked, nem bíztatunk, de nem is bántunk meg. Udvariasan, vagy viccesen
fogunk szólni, ha valami nem oké, nem hitegetünk hülyeségekkel, nem
hagyjuk, hogy égesd magad. Ráadásul egyáltalán nem érdekel minket, hogy
a haver mibe öltözik, milyen a háza, vagy az autója, biztos ugyanolyan
szar, mint a mienk, kár lenne versenyezni, inkább derülünk rajta és
együtt bütykölünk. Jó barátok vagyunk. Mindig van nálunk bikakábel.
- A magyarok okosak. A kényelem elbutít, a csóróság éberen,
frissen tartja az agyat. Legalább ez az előnye megvan. Gyerekkorunk
óta kénytelenek vagyunk tanulni, majd továbbtanulni, inaskodni,
gyakornokoskodni, belevágni, abba és amabba is belevágni,
hatvan évesen is iskolába járunk, így a legokosabb és képzettebb
nemzetek között vagyunk. Az iskoláink is erősek, ezért a papírjaink és a
tudásunk is az. Millió feltaláló, tudós, és nagytudású szakember van
közöttünk.
- A magyarok szorgalmasak. A nagy jólétben, szociális
juttatások tengerében szerencsére eddig nemigen volt
alkalmunk elkényelmesedni, így azt tanultuk meg, hogy a munkából lesz
pénzünk. Ha elmegyünk dolgozni, a legtöbbször persze mi is szünetet
várjuk, de két szünet között keményen melózunk és nem lébecolunk arra
várva, hogy valaki más megoldja a dolgokat.
- Tökéletes a humorunk. Az egyik legviccesebb nemzet vagyunk,
pont. Vannak más is tréfás népek ez tény,a mi humorunk viszont
talán Hofi óta genetikailag kódolt, és a nyomorunkban is abszolút
elsődleges.A mi humorunk nem egy sémára épül, hanem komplex,
intelligens, és az összes nemzet humorával kompatibilis legalábbis
befelé. Mi értünk minden viccet és a poénjaink nem egy előre
kiokoskodható módon születnek meg, hanem váratlanul, ezerféle módon és
nincs előre kiszámított alapelve, hozáállása. Minden viccre fogékonyak
vagyunk a Sas kabarétól a szivatásokon át, Gallán, Woody
Allenen keresztül a Dumaszínházig. Nekünk mindegy, megértjük az összeset
és örülünk neki. Roppant jó fejek vagyunk!
- Egzotikusak vagyunk. Nyomorult múltú kelet-európai egzotikum
vagyunk a kényelmes nyugat szemében, akiknek nem csak a történelme,
hanem a jelene is igen izgalmas. Romkocsmákban szórakozunk, ezzel utava
arra, hogy egy kevés kreativitással szórakozást építhetünk a
nyomorunkból, és mulatunk a romok között is. Es egymilliószor is
végighallgatjuk a Hungary-hungry poénokat, mert tulajdonképpen sohasem
titkoljuk el, hogy honnan jöttünk. Valahol mi is tudjuk, hogy magyarnak
lenni amúgy menőség. Nem vagyunk balkán, sem igazán kelet, sem nyugat,
ez Magyarország. Igen, az ország magyar szomszédokkal, rengeteg vízzel,
szép lányokkal, egy teljesen egyedi, semmihez sem hasonlítható hely.
- Rettenetesen jó sportolók vagyunk. Arányaiban a világ
legnagyobb aranyérmesei között vagyunk, mindezt köszönhetjük egy-két
szívós honfitársunknak és olyan edzőknek, akik mindenféle lelki
továbbképzés, tréning és egyebek nélkül simán érezték, hogyan kell
mondjuk olimpikont faragni a gyerekekből.
- A magyarok igazságosak. Bár mindenfélében azok vagyunk, de
mivel én énekes vagyok, példának a zenei életet hozom, mert azon is elég
jól látszik. A világ legnagyobb országaiban a show és a szuper
megjelenés okán is simán lehetsz sztár. Ostoba külső dolgok és
pénzvillantás, ennyi kell alapvetően a sikerhez, esetleg egy kis hang ha
van, nem baj. Na ez nálunk nem megy. Mi ezen röhögünk. A magyarok a
zenében és másban is azonnal felismerik a tehetséget, nincs szükségünk
külső díszekre, fényekre, nagyszínpadra ahhoz, hogy tudják, hogy valami
jó vagy nem. Igazságosak vagyunk: ha például zenésszel találkozunk, a
zenéjére figyelünk, akárhogy kinézhet, akármibe öltözhet, nem fogjuk
kevésbé vagy jobban szeretni tőle. Mert pontosan felismerjük a
tehetséget, nekünk nem kell hozzá segítség, köszi! A művészetekben btw.
világsznívonalon jeleskedünk.
- Önállóan gondolkodó egyéniségek vagyunk. Talán a fenti tulajdonságok elegye az a jellemvonásunk, hogy nem birkulunk.
Nekünk a hülyeséget nem lesz könnyű beadni. Aminek nincs értelme, azt
megkérdőjelezzük, nem vagyunk olyan buta nép, akinek bármit le lehet
nyomni a torkán. Tőlünk aztán a világ állhat velünk szemben és
mondhatja, hogy az Ég mondjuk zöld, nyugodtan erőlködhet bárki, minket
nem érdekel a többség szava, önállóan tudjuk, hogy az ég kék. Nem nem
hiszünk el bármit csak azért, mert sokan állítják.
- Nem irigykedünk, nem is lenne mire. Simán odaadjuk
az utolsó szál ciginket, ha éppen van. Okosan felmérjük, hogy ez a fajta
nagyvonalúság az anyagi helyzetünkön mit sem ront.
- A legmélyebbről is kihúzzuk magunkat, mindig találunk megoldást.
Méghogy mi nem vagyunk pozitív gondolkodók? Mi, aki hetvenezret
keresünk és ebből száznegyvenet hiteltörlesztésre költünk? Mi, magyarok,
nemcsak pozitívak, de csodatevők is vagyunk. Olyan dolgokat is
előteremtünk, ha kell, amikről még mi sem gondoltuk volna. Minden nap
képesek vagyunk átlépni a lelki és fizikai határainkat.A legmélyebbről
is feljövünk bármikor, rutinosan.
- Nem vagyunk villogós, felszínes banda. Ha pénzhez jutunk az
első gondolatunk nem az, hogy milyen autót, vagy más menőséget vegyünk,
amivel másokat alázhatunk az utcán. Ez minket nem érdekel. Inkább
fektetünk vállalkozásba, vagy más okos, netán jövedelmező dologba, ha
van mit.
- A családi kapcsolataink szorosak. Bár a legtöbben elég nagy
anyagi szarban vannak, a szülők itt mégsem várják, hogy a gyerek 18
legyen és kirepüljön. Sőt, rettentően furcsálljuk ezt a hozzáállást.
Akármilyen kicsik és problémásak a kölkök, nem passzoljuk át a lehető
legtöbbször gyerekeinket dadáknak és babysittereknek, hogy tovább
élhessük a régi életünket, hanem szembenézünk a szervezési problémákkal,
és megoldjuk a gyerekeink ellátását mi magunk egyedül, vagy
nagyszülőkkel. Megoldjuk. Inkább hajnalig fent maradunk, inkább három
állást vállalunk , de a gyereknek mindene meglesz. Az a szoba, amelyik a
kis Zolikáé volt, élete végéig az övé marad. Nem lesz belőle
konditerem, zimmerferi, lomtár, mert az a gyerek szobája. Zolika abba
bármikor beköltözhet. És be is fog, amint hazajött mondjuk Angliából.
Oké, nem vagyunk a leggazdagabb nép, ami olykor magával hoz
egynehány megoldandó ügyet, de épp emiatt van egy csomó jó és hasznos
kreatív tulajdonságunk, sokrétű tudásunk is. Ráadásul az olyan fontos
dolgokban, mint a család, a munka, mind rajok vagyunk, összetartóak.
..És mindig van nálunk bikakábel, erre nagyon büszkék lehetünk."
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
