A századik majom

Hogy hangzik a századik majom esete?

http://anyulurege.hu/a_100_majom_elmelet  

Egy több mint harminc évig folyó tudományos kísérletben a tudósok egy Japánban élő majomfajt, a Macaca fuscat-t tanulmányozták. Megfigyelésük eredménye képezi az alapját a családállítás módszerének is.
A Kosima szigeten természetes környezetben élő majmoknak a kutatók édes krumplit (batatát) adtak, de nem a kezükbe, hanem a homokra dobva. A majmok szerették a batatát, de nem tetszett nekik a krumplin lévő homok. Az egyik 18 hónapos nőstény, akit Imónak hívtak, rájött, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát. Meg kell mosni a batatát! Megtanította erre a trükkre az anyját is és azokat a majmokat is, akikkel együtt játszott, majd ezek a majmok szintén megtanították a módszert a saját anyjuknak. Hamarosan minden fiatal nőstény elsajátította ezt a tudást, a felnőttek közül azonban csak azok az anyák, akik utánozták a gyerekeiket. 

A tudósok ezt az eseményt 1952 és 1958 között jegyezték le. Aztán hirtelen, 1958 őszén azon nőstények száma, akik mosták a batatát a Kosima szigeten, elért egy kritikus számot, amit Dr. Watson 100-nak határozott meg. Ettől kezdve szinte minden majom mosta a krumplit a szigeten mindenféle külső ok nélkül. Ha mindez csak azon az egy szigeten történt volna, akkor a tudósok a majmok közötti közvetlen kapcsolattal magyarázták volna ezt. De a majmok az összes közeli szigeten egyidejűleg kezdték mosni a krumplit. Még Japán legnagyobb szigetén, Takasakijáme-n is mosták a majmok a krumplit. Ezeknek a majmoknak nem volt semmiféle lehetősége arra, hogy a Kosima szigeten élő majmokkal fizikailag érintkezzenek. 

A tudósok feltételezték, hogy léteznie kell egy bizonyos morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, ami az összes szigetet átöleli és ennek segítségével tudnak a majmok nem fizikailag is érintkezni. 

Sok ember töprengett a századik majom esetén, majd néhány évvel később angliai és ausztrál kutatók egy csoportja azt próbálta kideríteni, hogy létezik-e hasonló kristályszerkezet az embereknél. 

Készítettek egy fényképet, amelyen sok száz ember volt látható, de első ránézésre csak 5-6 arcot lehetett tisztán kivenni. Ahhoz, hogy a többi arc is felismerhetővé váljon, gyakorlásra volt szükség, először azonban valakinek meg kellett mutatni, hol találhatók ezek az arcok. Ezt a fényképet átvitték Ausztráliába és ott kezdték a kutatást. A lakosság különböző rétegeiből adott számú embert kiválasztottak, akiknek szintén fel kellett ismerniük ezeket az arcokat. Mikor a megkérdezettek száma elérte a néhány százat, akkor a kutatók közül néhányan elutaztak Angliába, a Föld másik felére, ahol a BBC egy, csak Angliában sugárzó zárt kábeltévé láncában bemutatták a fényképet és gondosan megmutatták a TV nézőknek a fényképen található összes arcot. Ezt követően az adás után mindössze néhány perccel az ausztráliai kutatók megismételték a kísérletet ugyanúgy, ahogy azt korábban is végezték, csak más személyekkel. 

Az emberek meglepő módon könnyen megtalálták a képen látható arcok többségét! A kísérletet követően a kutatók teljes bizonyossággal tudták, hogy az emberiség rendelkezik olyan "mezővel", amin keresztül az emberek nem fizikálisan is információt cserélnek egymással!

A „kritikus tömeg” tehát azt jelenti, hogy ha kellő számú ember él át, gondol úgy, vagy teremt valamit, akkor ez egy ponton hirtelen exponenciálisan növekvő hatással lesz az emberiség többi tagjára.


Ha kellő számú ember teremti azt az álmot, és tervet, amely Föld számára a pusztulás helyett a Felemelkedést ígérheti, akkor létrejön egy olyan mező, amely kommunikálni, hatni kezd mindenki másra is, és ugrásszerű pozitív változás, „Fény-robbanás” jöhet létre.
Persze felvetődhet a kérdés, hogy mi történik akkor, ha ugyanilyen átéléssel, és meggyőződéssel hasonló számban teremtenek háborút a világban. Igen, ez valóban megtörténhet, és a médián keresztüli tömegmanipuláció eszközeit felhasználva erre komoly kísérletek történtek, legutóbb például az Iraki háború kapcsán.
Ezért mondjuk néha azt, hogy a Fény és az árnyék küzdelméről van szó, amelyben el kell dőlnie, hogy a kollektíven kisugárzott fény-programok, vagy árnyék-programok valósulnak-e meg a Földön

http://anyulurege.hu/a_morfogenetikus_mezo

forrás: /www.naturanet.hu

Részletek: 

Mohás L. a 100. majom tanulmányából

".........

... számolni kell azzal. hogy az élőlények"tudata" , "lelke", "észlelése" jóval túlterjed testük határán.
Így a kevés egyedben létrejövő fejlődés is döntő lehet a világ egésze szempontjából. ...
Ez a felfogás jó válasz, amikor elkeseredünk, és azt kérdezzük magunktól: van értelme az egésznek? Minek csinálom? Amikor valami komoly dolgot próbálunk, de megtorpanunk, kérdezzük: minek ez, hiszen körülöttem a legtöbben nem így csinálják! Ilyenkor hajlamosak vagyunk feladni.
Pedig lehet, hogy mi vagyunk vagy lehetnénk a "századik majom", amitől a nagy rendszer hirtelen javulni kezdene.  ....

... a jövő társadalmának egészséges mivoltában akkor reménykedhetünk, ha a kapcsolati etikát - kölcsönös igazságosságot, megbízhatóságot, felelősséget - komolyan alkalmazó egyének száma eléri a kritikus számot. Akkor robbanásszerűen az egész rendszerben az ő magatartásuk terjed szét. Az egészséges egyéneké. És ez lesz a meghatározó. De jaj nekünk, ha a kritikus számot a
kriminálisok előbb érik el, és az ő felfogásuk terjed szét villámgyorsan az egész rendszerben.
Dinamikus a mozgás, a változás az egyén és a társadalom kölcsönhatásában, és még nem dőltek el a dolgok.

Azt hiszem, minden lehangoló, elkeserítő társadalmi tünetet látva arra kellene játszanunk és számítanunk, hogy
hátha pont én leszek a "századik majom" vagy a "kék cinke" ,
hátha épp velem lesz meg az a kritikus szám, amikor robbanás szerűen gyors változás történik az egész rendszerben - és magasabb lesz a szellemi és lelki minőség!
Már csak ezért sem lenne szabad feladni. ...

.........."

2013.03.09.