Kőleves népmese alapján
Hozzávalók: egy erdélyi hegyi patakban simára csiszolódott lapos kő, egy kanál zsír, egy fej káposzta, egy szál kolbász (a zsírból kiemelve a legjobb!), egy kanál só. Szegény ember vízzel főz, úgyhogy ezt mindenki maga döntse el, hogy kell-e neki hozzá.
Elkészítés: hol volt hol nem volt,volt egyszer egy szegénylegény. A szegénylegény elindult világgá. Ment, mendegélt, több napon keresztül. Egyszer azonban elfogyott a tarisznyába csomagolt elemózsia.
A szegénylegény úgy határozott, hogy betér a legközelebbi faluba.Igen ám de ott csupa szegény ember lakott, nem kínálták meg semmivel az éhes vándort. A szegénylegény betért a falu utolsó házába. Azt mondta a házigazdának:ha már nem kínálnak meg semmivel, főzök én magamnak kőlevest.
Híre ment a faluban mire készül a vándor, jöttek is az emberek hogy tanui lehessenek hogyan is készül a kőleves, mert ilyenről ők még eddig nemigen hallottak. Kíváncsian gyülekeztek a szegénylegény köré.
Ő elővett a tarisznyájából egy fazekat, beletett egy követ, és megkérdezte a házigazdát, felteheti e a tűzhelyre a fazekat? A falubeliek és a házigazda oldalát furdalta a kiváncsiság, persze hogy megengedték. Amikor főtt a víz, a szegénylegény megkóstolta. Ha egy kanál zsír lenne benne, mindjárt jobb illata lenne. Nosza, hoztak neki zsírt, több kanállal is.
A szegénylegény megint megkóstolta és azt mondta: jó jó ,csak egy kicsit sótlan. Hoztak is mindjárt neki több kanál sót. A vándor megkóstolta és azt mondta:jó jó, de akkor lenne az igazi ha egy kis káposzta is lenne benne. Hoztak is a falusiak káposztát, több fejet is. A szegénylegény egyet megtisztított és beleszeletelte a levesbe.
Ekkor már a víz javában főtt és jó illatok kezdtek terjengeni a levegőben. A szegénylegény megkóstolta a levest és azt mondta: nagyon fenséges, de ha még egy darabka kolbász lenne benne még jobb lenne.
Hoztak is a falusiak több darabot, sőt még egy darab kenyérrel is megpótoltak. Kis idő múlva elkészült a leves. A szegénylegény kihalászott a tarisznyából egy kanalat és jóízűen falatozni kezdett, nagyokat harapva a kenyérből.
Hamar elfogyott a leves a fazékból, már csak a kő kocogott, a fazék alján.
Hát a kővel mi lesz? – kérdezték a falubeliek. Azt szépen megmosom és elteszem a tarisznyába válaszolta a szegénylegény.És ha majd megint egy olyan faluba érek ahol semmivel nem kínálják meg a szegény vándort, megint főzök magamnak kőlevest.
A paleoós változat még ennél is egyszerűbb; nem kell hozzá kenyér!...
A forró kővel való főzésnek komoly őstörténeti hagyományai vannak. Eleink, a kalandozások során, tűzben felforrósodott lávakővel melegítették a vizet, főzték egyszerűbb ételeiket.
..."Őseink állandó szálláshelyein üstben, bográcsban és kemencékben
főztek-sütöttek, amikor azonban úton voltak vagy állataikkal távolabb éltek állandó szálláshelyüktől „kővel főztek” hiszen üstjeiket és cserépedényeiket nem tudják lovon szállítani
Tűz csiholására viszont mindig volt tarsolyukban tűzszerszám (tapló és tűzkő vagy acél). Edényül pedig bőrtömlő, fa- vagy kéregedény, favödör vagy félbevágott lopótök szolgált.
Erről Dzsajháni így emlékezik meg: „Visznek magukkal tűzifát és néhány követ, azután mindaddig tüzelnek a kövek alatt, amíg a kövek forróvá nem lesznek”, majd ezeket a köveket vízbe helyezve ételeiket így készítik el"...
Kiszely István: A magyarság eredete és ősi kultúrája II. kötet, 1207.oldal.
/Püski kiadó, Budapest 2000/
/Püski kiadó, Budapest 2000/
..."A szárított hús készítése pásztor-embereinknél ma is fellelhető.
Giovanni Villani XIV. századi olasz történetíró így számolt be a Magyarországon látottakról: „Ha levágják a marhát, húsát nagy üstökben megfőzik. Ha már jól meg van főzve és besózva, le választják a csontról és kemencében megszárítják, majd finom porrá zúzzák. A hadjáratoknál üstöket visznek magukkal és mindenki visz egy ilyen zacskó húsport. Ezt a kővel felforrósított vízbe dobják, az megdagad, egy-két maréktól megtelik az edény. Nagy a tápláló ereje és így kenyér nélkül is erőt ad az embereknek. Nem csoda tehát, hogy nagy sokaságban járnak olyan hosszú ideig, mert porrá tört hússal táplálkoznak”...
manapság, paleoósan így : erőleves
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése