Medvehagyma

"Véget ért a medvehagymaszezon.

Kedves hegyemen elcsöndesültek az erdők, egy évre eltűntek
a fák alól a növényt szállító furgonok, hazamentek a gyűjtők.

Kíváncsiságból leltárt készítettem, mi maradt utánuk, miket hagytak a bokrok, a karcsú tölgyek és bükkök alatt-mellett serény természetpusztító munkájuk során. Mivel nincs időm és helyem apróra fölsorolni az eldobott szemetek fajtáit, egy tételben közlöm a végeredményt: tíz nagy nejlonzsák telt pukkadásig a szándékosan elhajított műanyag palackokkal, bevásárlóközpontos zacskókkal, üvegekkel, sörös dobozokkal és még seregnyi más limlommal, pedig csak az út két oldalát, befelé öt-tíz métert pucoltam ki. 

Ehhez jön még több tízezer négyzetméternyi tarra tiport, holdbéli panorámára hajazó erdei talaj – és mindez csak az idei gyűjtés eredménye. Mert ahol tavaly arattak a polgárok, ott most tavasszal csak csökött csalán és más gyom kandikált ki a földből – de medvehagyma hírmondónak sem árválkodott arrafelé. Manapság divat lett a latinul Allium ursinumnak hívott növény fogyasztása, amelynek neve a lexikon szerint abból ered, hogy a barnamedvék előszeretettel fogyasztják levelét, termését, gyökerét.

Ez a különben szapora özönnövény – mert valójában az – igen előkelő helyre került a hazai kulinaritások listáján. A különféle szószoktól kezdve a vadason át az erdei büfék zsíros kenyeréig ezernyi ételt fűszerez-színesít, sztárszakácsok, feltörekvő ínyencmesterek és konyhahobbista bloggerek ajánlgatják medvehagymás receptjeiket úton-útfélen a publikumnak. Mindezzel önmagában nincs is semmi baj – lévén, a nemzet értékét az is mutatja, mennyire találékony a konyhaművészete. A probléma akkor „keletkezik,” amikor a főzőcske eszetlen módon, a környezetre sem figyelve zajlik. Márpedig mondhat bárki bármit, a medvehagymagyűjtés mai formáját mindennek lehet nevezni, csak kulturáltnak nem. 

Ennek ellenkezőjét csak az állíthatja, aki vak, vagy hazudik, esetleg soha nem járt a szedők nyomában. Nem elhanyagolható nemzetgazdasági szempont az sem, hogy az erdőjárók java illegálisan adja tovább a csokorba kötött leveleket.

A természet nem homokozó – tartja az új keletű bölcsesség. Szokás ehhez még hozzátenni, hogy aki ezt a kitételt nem éri föl ésszel, azt bottal kell elkergetni erdőről, mezőről. Ráadásul az a veszély fenyeget, hogy ha nem teszik hamarost védetté a medvehagymát, könnyen úgy járhatunk, mint a hóvirággal vagy a gyöngyvirággal. Amit addig „gyűjtögettek” a népek, míg seregnyi helyen szó szerint eltűnt az erdőkből. Akárcsak a húsz-huszonöt esztendeje még közönségesnek számító árvalányhaj – amelyből mára mutatóba való tő sem maradt kedves hegyemen."

Lázin Miklós András 

Magyar Hírlap"

Tetszik ez a cikk, én csak annyit tennék még hozzá, hogy 

a medvehagyma nem egy csodaszer, 

hiába fújják föl a természetgyógyászok meg a média! 

Főleg nem pogácsában, kenyérben, babsalátában és ilyen egyébként igen káros, paleótlan ételekben fogyasztva! 

Kár érte tönkretenni a környezetünket! Semmi különös hatóanyag nincs benne, ami másban meg ne található volna.

A fokhagyma zöld levele ugyanúgy használható, ízre hasonló, ugyanolyan beltartalmi értékű, vagy jobb, mint a medvehagyma... Ráadásul otthon, cserépben bármikor kihajtatható az év folyamán. Garantáltan vegyszermentesen tartható, elduggatás után kb. két hét múlva vágható.

Egyébként sem vagyok nagy híve a manapság divatba jött gyomnövényfogyasztásnak. A pitypang- vagy porcsin saláta, a galagonya-, vackor- vagy kökény befőtt és társai...

(nemsokára levéltetveket, szöcskét vagy cserebogarakat is fogunk enni? Esetleg frissen sült  pajort?) ...

A vadhúsról is lassan köztudott lesz, hogy akármilyen csábítóan drága, jóval szennyezettebb, mint az ellenőrzött kisüzemi vagy családi gazdaságokban tartott állatok húsa. 

(az oktondi vad ugyanis írástudatlan, és nem veszi figyelembe 
a táblaszélen több helyen kötelezően kifüggesztett feliratot:  

"Vigyázat, frissen permetezve!"...)

Szemetet amúgy is sokat eszünk az élelmiszeripar jóvoltából... 

Kár önkezünkkel fokozni!